A hatékony raktárszervezés döntő fontosságú a termelékenység és a gazdaságosság szempontjából. Sok vállalatnál azonban a nem megfelelő raktározási stratégiák magas készletköltségeket okoznak, megnehezítik a tervezést és értékvesztéshez vezetnek. Különösen a romlandó áruk vagy a terjedelmes anyagok esetében fontos a megfelelő elv kiválasztása.
A LIFO (Last In – First Out) és a FIFO (First In – First Out) két alapvető megközelítés, amelyek meghatározóan befolyásolják, hogy a vállalatok miként mozgatják és értékelik készleteiket. De miben különbözik pontosan a LIFO és a FIFO? És melyik módszer mely ágazatokhoz illik?
Különbség a LIFO és a FIFO között
A LIFO és a FIFO fogyasztási sorrendek a raktárlogisztika alapjai közé tartoznak. Mindkettő meghatározza, milyen sorrendben mozgatja, értékeli és értékesíti az árut.
A FIFO magyarázata: így működik a „First In – First Out”
A FIFO-elv (First In – First Out) azt írja le, hogy a legrégebben betárolt áruk kerülnek először kitárolásra. A folyamat időrendi: a régebbi készletek hamarabb hagyják el a raktárt, mint az újonnan beérkezettek. Így a vállalatok elkerülik, hogy az áru elavuljon vagy kihasználatlan maradjon.
A romlandó termékeket gyártó vagy forgalmazó ágazatokban a FIFO elengedhetetlen a veszteségek elkerüléséhez. Különösen az élelmiszer- vagy a gyógyszeriparban biztosítja, hogy a régebbi áru fogyjon el először. Tipikus példa a szupermarket: a dolgozók tudatosan hátulra helyezik az új szállítmányt, a régebbi termékeket pedig előre tolják a polcon. Ily módon a készlet „forgásban van”, és a rövidebb hátralévő szavatosságú termékek hagyják el először a raktárt vagy a polcot.
Ehhez a tárolási módhoz különösen alkalmasak az átfolyó állványok, mivel egyértelmű struktúrát és jó áttekinthetőséget biztosítanak. Míg a FIFO főként a szavatossági idővel rendelkező ágazatokban nélkülözhetetlen, a LIFO egészen más logikára épül. Nézzük meg közelebbről ezt az eljárást.
A LIFO magyarázata: így működik a „Last In – First Out”
A LIFO (Last In – First Out) fogyasztási sorrend azt jelenti, hogy az utoljára betárolt áruk kerülnek először kitárolásra. A folyamat egyfajta „halmozási logikát” követ: a dolgozók előnyben részesítik az új készletek kivételét, mivel ezek felül vagy elöl helyezkednek el, míg a régebbi készletek háttérben maradnak.
Ez a módszer különösen azokban az ágazatokban megfelelő, ahol a termékek nem romlandók, vagy ahol az új tételek gyors rendelkezésre állása a legfontosabb. Tipikus példák a építőanyag-kereskedelem vagy a fémkereskedelem, ahol az olyan anyagokat, mint az acélgerendák, csövek vagy előre gyártott betonelemek rugalmasan és robusztusan kell tárolni.
A gyakorlatban a LIFO-t gyakran dinamikus állványrendszerekkel, például push-back (toló) állványokkal valósítják meg. Ilyenkor a raklapokat egymás mögé tolják gördülő kocsikon vagy görgős pályákon, így minden kivételnél a következő raklap automatikusan előre mozdul. Ily módon a halmozási logika hatékonyan és helytakarékosan valósítható meg.
Készletértékelés FIFO és LIFO mellett
Ahhoz, hogy a vállalatok helyesen tudják kimutatni készleteiket, rendszeresen rögzíteniük kell a nyitókészletet, a zárókészletet és az ezekből adódó maradék készletet. Ezekre a számokra a készletek helyes értékeléséhez és a megbízható mérleghez van szükség.
A LIFO és a FIFO fogyasztási sorrendek mellett léteznek további eljárások is, mint a HIFO (Highest In – First Out) vagy a LOFO (Lowest In – First Out). Ezek a gyakorlatban alig játszanak szerepet, de elméletben tárgyalják őket a beszerzési árak értékelésével összefüggésben.
Mivel ingadozó beszerzési árak idején éppen a fogyasztási sorrend megválasztása módosíthatja a nyereséget – és így az adóterhet is –, a vállalatoknak a döntést nemcsak logisztikai, hanem pénzügyi-gazdasági szempontból is mérlegelniük kell.
Jogi és adózási szempontok
A LIFO és a FIFO közötti választásról szóló vitában központi szerepet játszik a német Kereskedelmi Törvénykönyv (HGB). A HGB 256. § szerint mind a LIFO-, mind a FIFO-eljárás kereskedelmi jogi értelemben – értékelési egyszerűsítési eljárásként – megengedett, amennyiben megfelel a szabályszerű könyvvezetés elveinek.
Adójogi szempontból viszont Németországban kifejezetten csak a LIFO-eljárást ismerik el (EStG 6. § (1) 2a pont). A FIFO-eljárásnak nincs adójogi relevanciája, a kereskedelmi gyakorlatban azonban széles körben alkalmazzák – különösen nemzetközi üzleti kapcsolatokkal rendelkező vállalatoknál, mivel a FIFO az International Financial Reporting Standards (IFRS) keretében bevett gyakorlat.
Mivel a készletek értékelési módszerének megválasztása azonnali hatással van a kimutatott nyereségre és az adóteherre, célszerű időben szakmai támogatást kérni adótanácsadóktól vagy könyvvizsgálóktól. Ők segíthetnek a megfelelő módszer jogszerű és gazdaságilag célszerű bevezetésében.
FIFO és LIFO a mutatószámokban és a kontrollingban
A LIFO és a FIFO közötti választás közvetlenül hat a készletek értékeléséhez és irányításához szükséges kulcsfontosságú mutatókra is. Ezek a mutatók képezik az alapját a helyes készletértékelésnek és az üzleti döntések levonásának.
| Mutatószám | FIFO | LIFO | Hatás a vállalatban |
| Átlagos készletérték | árnövekedés esetén lassabban nő, mivel a régebbi (olcsóbb) készletek fogynak el először | gyorsabban nő, mivel az új (drágább) készletek tovább maradnak a raktárban | befolyásolja a sajáttőke-arányt és a mérlegfőösszeget |
| Anyagfelhasználás | régebbi árakon alapul → alacsonyabb kimutatott ráfordítás | magasabb árakon alapul → magasabb kimutatott ráfordítás | közvetlen hatás a nyereségre és az adóteherre |
| Készletforgási sebesség | jellemzően magasabb, mivel a régi készletek nem „ragadnak be” | jellemzően alacsonyabb, mert a régi készletek blokkolhatnak | a raktárvezetés hatékonyságát jelzi |
| Likviditás | több tőke kötődik le, ha az árak emelkednek | kevesebb tőke kötődik le, mivel alacsonyabb nyereség → kisebb adóteher | fontos a pénzügyi tervezéshez |
A kontrolling, a tervezés és az irányítás számára ezek az értékek nélkülözhetetlenek. Csak megbízható mutatók alapján optimalizálhatják a vállalatok a készleteket, csökkenthetik a költségeket és biztosíthatják az ellátásbiztonságot. Miután áttekintettük az eljárásokat és azok hatásait, felmerül a gyakorlati kérdés: hogyan találják meg a cégek a megfelelő stratégiát?
Gyakorlati tippek a megfelelő módszer kiválasztásához
A megfelelő raktározási stratégia megválasztása több tényezőtől függ – a terméktípustól a raktár struktúrájáig, egészen a jogi előírásokig.
Terméktípus
Korlátozott eltarthatóságú termékeknél a FIFO az egyetlen ésszerű választás. Az élelmiszereket, gyógyszereket vagy kozmetikumokat a „First In – First Out” elv szerint kell tárolni, hogy elkerüljék a minőségromlást és a jogi problémákat (pl. lejárt szavatosság).
Tartós és robusztus áruk – például építőanyagok, fémek vagy géppótló alkatrészek – esetében a LIFO gyakran praktikusabb. Mivel itt az eltarthatóság nem tényező, elsősorban a legutóbb beérkezett áru gyors kivétele számít, amelyet többnyire a bejövőáru-zóna közelében tárolnak.
A raktár mérete és struktúrája
Kisebb, áttekinthető raktárakban, jól jelölt állványokkal vagy átfolyó állványokkal a FIFO nagyon hatékonyan megvalósítható. Itt a dolgozók vagy az automata rendszerek gond nélkül először a régebbi készleteket vehetik ki.
Nagy kiterjedésű raktárakban vagy blokk- és halomtárolásnál – ahogy az építőanyag-kereskedelemben megszokott – a FIFO eléri a határait. Itt a LIFO praktikusabb, mert az új árut gyakran a régi elé halmozzák – az átszervezés jelentős idő- és költségráfordítást igényelne.
Tőkelekötés
A FIFO gondoskodik róla, hogy a régebbi áruk távozzanak először. Ez csökkenti a túlzott készletek, az értékvesztések vagy akár az ártalmatlanítási költségek kockázatát. A tőke nem kötődik feleslegesen a raktárban, ami tehermentesíti a mérleget.
A LIFO emelkedő beszerzési árak idején adózási előnyöket nyújthat. Mivel a legutóbb – és így drágábban – beszerzett áruk fogynak el először, magasabb anyagráfordítás kerül elszámolásra. A kimutatott nyereség csökken, ezzel az adóteher is. Ez rövid távon likviditást teremt, amely a vállalat más területein használható fel.
Jogi előírások
Míg a Kereskedelmi Törvénykönyv (HGB) mind a FIFO-, mind a LIFO-módszert megengedi, a német adójog kifejezetten csak a LIFO-eljárást ismeri el (§ 6 Abs. 1 Nr. 2a EStG). A FIFO adójogilag nem releváns, a nemzetközi gyakorlatban – például az IFRS szerint – azonban gyakran alkalmazzák. Az IFRS (International Financial Reporting Standards) a pénzügyi beszámolás világszerte elfogadott szabályrendszere.
Nemzetközi üzleti kapcsolatokkal rendelkező vállalatoknak ezért meg kell vizsgálniuk, mely szabályok az irányadóak számukra a beszámolásban. A helytelen eljárás nemcsak adózási hátrányokat okozhat, hanem ellenőrzéseknél is problémákat.
Ezen felül a vállalatoknak nemcsak a módszerre, hanem a használt állványrendszerek állapotára is figyelniük kell. A rendszeres állványvizsgálatok biztosítják a hatékony megvalósítást. De mi történik, ha rossz módszert választunk? Ezt jól megmutatja a kockázatok áttekintése.
Milyen kockázatokkal jár a rossz stratégia?
A nem megfelelő raktározási stratégia közvetlen hatással van a költségekre, a hatékonyságra és a vevői elégedettségre. Az élelmiszeriparban például a hibás megvalósítás végzetes következményekkel járhat. Ha például egy raklap joghurtot újra és újra hátratolnak a hűtött polcon, a régebbi poharak lejárnak, mielőtt egyáltalán eladásra kerülnének. Ez nemcsak áruveszteséget, hanem ártalmatlanítási költségeket is jelent, és a legrosszabb esetben imázsromlást okoz, ha a vevők romlott termékekre panaszkodnak.
A építőanyag-kereskedelemben is jól látszik, mennyire problémás lehet a rossz raktározási stratégia. Ha ott nem LIFO-val dolgoznak, hanem tévesen FIFO-t alkalmaznak, a régebbi raklapok téglákkal vagy fémprofilokkal gyakran mélyen a halomban maradnak. Ez hosszú időre tőkét köt le és értékes raktárterületet blokkol. Emellett a dolgozóknak többletidőt és -erőfeszítést kell befektetniük ezeknek a készleteknek az eléréséhez. Ez egyértelmű hatékonyságvesztés, amely az egész raktárlogisztikára kihat.
Összegzés
A LIFO és a FIFO közötti döntés nem „jobb vagy rosszabb” kérdése, hanem a megfelelőségé. Az ágazattól, a terméktől és a raktár szerkezetétől függően az egyik vagy a másik eljárás érvényesíti erősségeit – legyen szó az áruromlás megelőzéséről, a mutatószámok optimalizálásáról vagy adózási előnyökről. E tényezők figyelembevétele megteremti az alapot a hatékony raktárgazdálkodáshoz és a fenntartható vállalati stratégiához.
Szeretné tudni, mely állványrendszerek illenek legjobban az Ön LIFO- vagy FIFO-stratégiájához? Szakértő tanácsadóink örömmel segítenek – lépjen velünk kapcsolatba most személyre szabott tanácsadásért.
